1. A GYÓGYSZER NEVE

Histisynt 5 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Levocetirizin‑dihidroklorid.

5 mg levocetirizin‑dihidroklorid (ami megfelel 4,2 mg levocetirizinnek) filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 64,0 mg laktóz‑monohidrát filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér vagy csaknem fehér, ovális, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán ‘L9CZ’, a másik oldalán ‘5’ jelöléssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szezonális és perenniális rhinitis és krónikus, idiopátiás csalánkiütés tüneti kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A filmtablettát szájon át, egészben, folyadékkal kell lenyelni, étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül. A napi dózist egyszerre ajánlott bevenni.

Felnőttek és 12 éves kor feletti serdülők

Az ajánlott napi dózis 5 mg (1 filmtabletta).

Időskorúak

Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő idős betegeknél javasolt a dózis módosítása (lásd a „Vesekárosodásban szenvedő betegek” c. rész, alább).

Gyermekek és serdülők

6‑12 év közötti gyermekek

Az ajánlott napi dózis 5 mg (1 filmtabletta).

2‑6 év közötti gyermekek

2‑6 év közötti gyermekek számára a dózis beállítása nem lehetséges a filmtabletta gyógyszerformával. Számukra a levocetirizin gyermekgyógyászati gyógyszerformája ajánlott.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Az adagolási gyakoriságot a vesefunkció függvényében egyénenként kell megállapítani. Az alábbi táblázat áttekintése után az ott javasoltak szerint állítsa be a dózist. Az adagolási táblázat alkalmazásához szükség van a beteg kreatinin clearance‑ének (CLcr) ml/percben kifejezett, becsült értékére. A CLcr (ml/perc) értéke a szérum kreatinin (mg/dl) meghatározását követően az alábbi képlettel számítható ki.

?140 – életkor (évek)? x testtömeg (ttkg)

(x 0,85 nőknél)

72 x szérum kreatinin (mg/dl)

Dózisbeállítás károsodott vesefunkciójú betegek számára:

Csoport

Kreatinin-clearance (ml/perc)

Dózis és adagolási gyakoriság

Normális vesefunkció

80

1 tabletta naponta egyszer

Enyhe vesekárosodás

50-79

1 tabletta naponta egyszer

Közepesen súlyos vesekárosodás

30-49

1 tabletta kétnaponként

Súlyos vesekárosodás

<30

1 tabletta háromnaponként

Végstádiumú vesebetegség

Dialízis‑kezelésben részesülő betegek

<10-

Ellenjavallt

Vesekárosodásban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél a dózist egyénenként kell megállapítani, a beteg renalis clearance‑ének és testtömegének figyelembe vételével. Vesekárosodásban szenvedő gyermekekre vonatkozóan nincsenek specifikus adatok.

Májkárosodásban szenvedő betegek
A csak májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. A máj‑ és vesekárosodásban is szenvedő betegek esetében az adag módosítása javasolt (lásd a „Vesekárosodásban szenvedő betegek” c. részt a fentiekben).

Az alkalmazás időtartama
Az intermittáló allergiás rhinitist (melynek tünetei hetente 4 napnál kevesebb ideig vagy 4 héten belüli időtartamig állnak fenn) a betegségnek és a kórtörténetnek megfelelően kell kezelni; a tünetek megszűnésekor a terápiát abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perzisztens allergiás rhinitis esetében (melynek tünetei hetente 4 napnál hosszabb ideig és 4 hetet meghaladó időtartamig állnak fenn) folyamatos kezelést lehet a betegnek ajánlani az allergén expozíció időszakára. Az 5 mg hatáserősségű filmtabletta gyógyszerformát tekintve 6 hónapos kezelési periódusra vonatkozó klinikai tapasztalat áll rendelkezésre. Krónikus urticaria és krónikus allergiás rhinitis esetében egy évig terjedő klinikai tapasztalatok állnak rendelkezésre a racemáttal.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, illetve egyéb piperazin‑származékokkal szembeni túlérzékenység.

10 ml/percnél kisebb kreatinin clearance‑szel rendelkező, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A filmtabletta gyógyszerforma alkalmazása nem ajánlott 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél, mivel ez a gyógyszerforma nem teszi lehetővé az adag beállítását. Számukra a levocetirizin gyermekgyógyászati gyógyszerformája ajánlott.

A levocetirizin alkalmazása csecsemőknek és 2 éven aluli kisgyermekeknek nem ajánlott.

Óvatosság ajánlott egyidejű alkoholfogyasztás esetén (lásd 4.5 pont).

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, Lapp‑laktáz hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek a készítményt nem szedhetik.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A levocetirizinnel (beleértve a CYP3A4 enziminduktorokat is) nem végeztek interakciós vizsgálatokat; a racém hatóanyaggal, a cetirizinnel végzett vizsgálatok nem mutattak ki klinikailag jelentős nemkívánatos kölcsönhatásokat (pszeudoefedrinnel, cimetidinnel, ketokonazollal, eritromicinnel, azitromicinnel, glipiziddel, illetve diazepámmal). Egy többszörös teofillin dózisokat alkalmazó (naponta egyszer 400 mg teofillin) vizsgálatban az együtt adott cetirizin clearance‑ének kismértékű (16%‑os) csökkenését figyelték meg; ugyanakkor a teofillin diszpozícióját nem változtatta meg a cetirizin egyidejű alkalmazása.

A levocetirizin felszívódásának mértékét az étkezés nem csökkenti, a felszívódás sebességét azonban lassítja.

Az erre érzékeny betegeknél cetirizin vagy levocetirizin és alkohol, illetve más központi idegrendszeri depresszáns együttes adása hatást gyakorolhat a központi idegrendszerre, bár a racém cetirizinre vonatkozóan kimutatták, hogy nem fokozza az alkohol hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A levocetirizin terhesség alatt történt alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességre, az embrionális/foetalis fejlődésre, a szülésre, illetve a postnatalisfejlődésre gyakorolt direkt vagy indirekt káros hatásokra. A gyógyszer terhes, illetve szoptató anyák esetében történő alkalmazásakor óvatosság ajánlott.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Összehasonlító klinikai vizsgálatok során nem észleltek arra utaló bizonyítékokat, hogy a levocetirizin az ajánlott dózisban alkalmazva csökkentené a mentális éberséget, a reakciókészséget, illetve a gépjárművezetéshez szükséges képességeket. Egyes betegeknél azonban a levocetrizin‑kezelés alatt somnolentia, fáradtság és asthenia fordulhat elő. Ezért azoknak a betegeknek, akik gépjárművet szándékoznak vezetni, illetve potenciálisan veszélyes tevékenységet folytatnak vagy gépeket kezelnek, figyelembe kell venniük a gyógyszerre adott saját, egyéni válaszreakciójukat.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Mindkét nemhez tartozó, 12‑71 éves betegek bevonásával végzett terápiás vizsgálatokban az 5 mg levocetirizinnel kezelt betegek 15,1%‑ánál észleltek legalább egy mellékhatást, szemben a placebo csoportban megfigyelt 11,3%‑kal. Ezen mellékhatások 91,6%‑a enyhe vagy mérsékelt intenzitású volt.

A levocetirizinnel végzett terápiás vizsgálatokban a mellékhatások miatt a vizsgálatból kieső betegek aránya az 5 mg levocetirizinnel kezelteknél 1,0% (9/935), a placebo csoport esetében pedig 1,8% (14/771) volt.

A levocetirizinnel végzett klinikai vizsgálatokban összesen 935, az ajánlott napi 5 mg dózissal kezelt beteg vett részt. Ezen összegyűjtött adatokból, az alábbi mellékhatásokról számoltak be legalább 1%‑os vagy ennél magasabb előfordulási gyakorisággal (gyakori: >1/100 ‑ ?1/10) az 5 mg levocetirizin, illetve placebo alkalmazása mellett:

Mellékhatás megnevezése

(WHOART)

Placebo

(n =771)

Levocetirizin 5 mg

(n = 935)

Fejfájás

25 (3,2 %)

24 (2,6 %)

Somnolentia

11 (1,4 %)

49 (5,2 %)

Szájszárazság

12 (1,6%)

24 (2,6%)

Fáradékonyság

9 (1,2 %)

23 (2,5 %)

További nem gyakori (>1/1000 ‑ <1/100) mellékhatásokat, pl. astheniát, illetve hasi fájdalmat is megfigyeltek.

A szedatív mellékhatások, mint a somnolentia, fáradtság és asthenia, együttesen gyakrabban fordultak elő az 5 mg levocetirizinnel kezelt betegeknél (8,1%), mint a placebo esetében (3,1%).

A klinikai vizsgálatok során megfigyelt, a fentiekben felsorolt mellékhatásokon kívül, nagyon ritkán (<1/10 000) a következő mellékhatásokról számoltak be a posztmarketing tapasztalatok alapján.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Túlérzékenység, beleértve az anafilaxiát is

Pszichiátriai kórképek:

Agresszivitás, agitáció

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Convulsio

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Látászavarok

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Palpitatio

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nehézlégzés

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Émelygés

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Hepatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Angioneuroticus oedema, ugyanazon a helyen jelentkező gyógyszerkiütés, pruritus, bőrkiütés, urticaria

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Myalgia

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Testtömeg‑növekedés, kóros májfunkciós eredmények

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

a) Tünetek

A túladagolás tünete felnőtteknél az álmosság, gyermekeknél pedig kezdetben izgatottság és nyugtalanság lehet, amit azután álmosság követ.

b) A túladagolás kezelése

A levocetirizinnek nincs ismert specifikus ellenszere.

Amennyiben túladagolás következne be, tüneti, illetve támogató kezelés alkalmazása ajánlott. Ha a gyógyszer bevétele óta rövid idő telt el, gyomormosás megfontolandó. A levocetirizin hemodialízissel nem távolítható el hatékonyan a szervezetből.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás alkalmazású antihisztaminok, piperazin‑származékok; ATC-kód: R06A E09.

A levocetirizin, a cetirizin (R) enantiomérje, hatékony és szelektív perifériás H1‑receptor antagonista.

A receptorkötési vizsgálatok kimutatták, hogy a levocetirizin nagyfokú affinitást mutat a humán H1‑receptorokhoz (Ki = 3,2 nmol/l). A levocetirizin affinitása 2‑szerese a cetirizinének (Ki = 6,3 nmol/l). A levocetirizin a H1-receptorokról 115 ± 38 perc felezési idővel disszociáciálódik.

Egyszeri alkalmazás után 4 órával a levocetirizin‑receptor telítettsége 90%‑os, 24 óra múlva pedig 57%‑os arányt mutat.

Egészséges önkéntesekkel végzett farmakodinámiás vizsgálatok azt mutatják, hogy a cetirizin dózis felének megfelelő levocetirizin a cetirizinhez hasonló aktivitást mutat, mind a bőr‑, mind pedig az orrtünetek tekintetében.

A levocetirizin farmakodinámiás hatásait randomizált, kontrollos vizsgálatokban tanulmányozták.

Egy vizsgálatban 5 mg levocetirizin, 5 mg dezloratadin és placebo hatásait hasonlították össze a hisztamin által kiváltott, úgynevezett “kiütés és bőrpír” (“wheal and flare”) bőrreakcióra vonatkozóan, ahol a levocetirizin‑kezelés, a placebóval és a dezloratadinnal összehasonlítva, szignifikánsan csökkentette a “kiütések és bőrpír” kialakulását, ami az első 12 órában volt a legintenzívebb és 24 órán át tartott (p?0,001).

A pollen által kiváltott tüneteket mérséklő hatás fellépését 1 órával az 5 mg dózisú levocetirizin beadását követően észlelték az allergének tanulmányozására szolgáló, placebo‑kontrollos, kamrát alkalmazó vizsgálatokban.

Az in vitro (Boyden‑kamrában és sejtréteg‑technikákkal végzett) vizsgálatok azt mutatják, hogy a levocetirizin gátolja az eotaxin által indukált transendothelialis eosinophil migrációt mind a bőr‑, mind pedig a tüdősejteken keresztül. Egy 14 felnőtt beteggel végzett, farmakodinámiás, placebo‑kontrollos, in vivo (bőrkamra technikával végzett) vizsgálatban kimutatták, hogy az 5 mg levocetirizin, a placebóval összehasonlítva, három fontos gátló hatást fejt ki a pollen‑indukálta reakció első 6 órájában: gátolja a VCAM‑1 felszabadulást, módosítja a vascularis permeabilitást és csökkenti az eosinophil sejtek beáramlását.

A levocetirizin hatásosságát és biztonságosságát számos kettős‑vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat igazolta, amelyeket szezonális allergiás rhinitisben, perenniális allergiás rhinitisben vagy perzisztens allergiás rhinitisben szenvedő betegeken végeztek. A levocetirizin egyes vizsgálatokban igazoltan és szignifikáns mértékben javította az allergiás rhinitis tüneteit, többek között az orrdugulást.

Egy 6 hónapig tartó, 551, perzisztens allergiás rhinitisben (melynek tünetei legalább 4 egymást követő héten hetente 4 napig jelen vannak) szenvedő és házi poratkára és fűpollenre szenzibilizálódott felnőtt beteg (akik közül 276 levocetirizin‑kezelésben részesült) bevonásával végzett klinikai vizsgálat azt igazolta, hogy a placebóval összevetve a levocetirizin 5 mg a vizsgálat teljes időtartama alatt mind klinikailag, mind statisztikailag szignifikánsan hatásosabb volt az allergiás rhinitis tüneti össz‑pontszámának csökkentésében, anélkül, hogy bármilyen tachyphylaxist idézett volna elő. A levocetirizin a vizsgálat teljes időtartama alatt szignifikáns mértékben javította a betegek életminőségét.

A levocetirizin tabletta gyermekgyógyászati biztonságosságát és hatásosságát két placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban tanulmányozták, 6‑12 éves, szezonális, illetve egész éven át tartó allergiás rhinitisben szenvedő betegek részvételével. A levocetirizin mindkét vizsgálatban szignifikánsan javította a tüneteket és az egészséggel kapcsolatos életminőséget.

Egy placebo‑kontrollos, 166 krónikus idiopathiás urticariában szenvedő beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatban hat héten keresztül 85 beteget kezeltek placebóval, 81 beteget pedig naponta egyszer alkalmazott 5 mg levocetirizinnel. A levocetirizin‑kezelés a placebóhoz viszonyítva jelentősen csökkentette a pruritus súlyosságát az első héten és a teljes kezelési periódus folyamán. A levocetirizin a placebóhoz képest a “Dermatológiai Életminőség Index” (“Dermatology Life Quality Index”) skálával mért, az egészséggel összefüggő életminőségben is jelentősebb javulást eredményezett.

A krónikus, idiopathiás urticariát, mint a csalánkiütés által előidézett állapotok modelljét vizsgálták. Mivel a hisztamin‑felszabadulás az urticariás állapotok kiváltó tényezője, a levocetirizin – a krónikus, idiopathiás urticaria mellett – várhatóan hatékonyan fogja enyhíteni a tüneteket az egyéb, urticariával járó megbetegedésekben is.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás kapcsolat

A cetrizin hisztamin indukálta bőrreakciókra gyakorolt hatása nem függött a plazmakoncentrációtól.

Az EKG vizsgálatok szerint a levocetirizin nem befolyásolja jelentősen a QT intervallumot.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A levocetirizin farmakokinetikája a dózissal és az idővel lineáris, az egyének közötti variabilitás alacsony. A farmakokinetikai profil azonos, amikor az enantiomert önmagában, illetve ha racém cetirizin formájában alkalmazták. A felszívódási és kiválasztási folyamat során nem lép fel királis inverzió.

Felszívódás
A levocetirizin orális adagolást követően gyorsan és jelentős mértékben felszívódik. A plazma csúcskoncentráció 0,9 órával a beadás után érhető el. A dinamikus egyensúlyi állapot két nap alatt alakul ki. Egyetlen 5 mg‑os orális dózis, illetve naponta egyszer 5 mg ismételt adását követően a plazma csúcskoncentráció értéke sorrendben 270 ng/ml, illetve 308 ng/ml volt. A felszívódás mértéke dózisfüggetlen és nem befolyásolja az étkezés, a csúcskoncentrációt azonban csökkenti és késlelteti.

Eloszlás

Sem a levocetirizin szöveti eloszlására, sem pedig a vér‑agy gáton történő átjutására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre humán adatok. Patkányoknál és kutyáknál a legmagasabb szöveti értékeket a májban és a vesékben mérték, a legalacsonyabbat pedig a központi idegrendszer kompartmentben.

A levocetrizin plazmafehérjékhez való kötődése 90%‑os. A levocetirizin eloszlási térfogata restriktív jellegű, a megoszlási térfogat 0,4 l/ttkg.

Biotranszformáció
A levocetirizin metabolizációjának mértéke emberben kisebb, mint a dózis 14 %‑a, emiatt a genetikai polimorfizmusból eredő vagy enzim‑inhibitorok egyidejű alkalmazása miatti különbségek várhatóan elhanyagolhatóak. A metabolikus útvonalak között szerepel az aromatikus oxidáció, az N‑ és O‑dealkiláció és a taurin konjugáció. A dealkilációban elsősorban a CYP3A4, az aromatikus oxidációban pedig több és/vagy nem azonosított CYP izoforma vesz részt. A levocetirizin az 5 mg‑os orális dózist követően kialakuló csúcskoncentrációknál jóval magasabb koncentrációkban sem befolyásolja az 1A2, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4 CYP izoenzimek aktivitását.

Csekély mértékű metabolizmusa és a metabolikus gátló hatás hiánya miatt a levocetirizinnek más szerekkel – illetve más szereknek levocetirizinnel- létrejövő kölcsönhatása valószínűtlen.

Elimináció

A levocetirizin plazma felezési ideje felnőtteknél 7,9 ? 1,9 óra. A látszólagos teljes test clearance átlagértéke 0,63 ml/perc/ttkg. A levocetirizin és metabolitjai főként a vizelettel választódnak ki, ami átlagosan a dózis 85,4%‑ának felel meg. A széklettel csak a beadott dózis 12,9%‑a ürül. A levocetirizin mind glomerularis filtrációval, mind aktív tubularis szekrécióval választódik ki.

Vesekárosodás

A levocetirizin látszólagos teljes test clerance‑e korrelációban van a kreatinin clearance‑ével. Ezért közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a levocetirizin adagolási gyakoriságát a kreatinin clearance alapján javasolt módosítani. Anuriás, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél a levocetirizin teljes test clearance‑e kb. 80%‑kal csökken az egészséges egyénekben mért értékhez képest. A szokásos 4 órás hemodialízis időtartama alatt a levocetirizin kevesebb, mint 10%‑a távolítható el a szervezetből.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a emberen való alkalmazásakor különös veszély nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Laktóz‑monohidrát

Mikrokristályos cellulóz

Magnézium‑sztearát (E572)

Filmbevonat

Hipromellóz (E464)

Titán‑dioxid (E 171)

Makrogol 400

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PVDC: Al buborékcsomagolás vagy OPA/Al/PVC Al buborékcsomagolás.

Kiszerelések:

1, 2, 4, 5, 7, 10, 14, 15, 20, 21, 28, 30, 40, 50, 56, 60, 70, 90, 100, 112 vagy 120 db tabletta buborékcsomagolásban és dobozban.

30×1 db tablettát tartalmazó egységdózisú buborékcsomagolás.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: ? (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Actavis Group PTC ehf

Reykjavikurvegur 76-78

220 Hafnarfjordur

Izland

4A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-20933/01 10 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/02 10 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/03 28 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/04 28 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/05 30 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/06 30 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/07 60 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/08 60 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/09 90 × PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-20933/10 90 × OPA/Al/PVC//AL buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. június 24.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. október 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2015.07.02.