A főszár hüvelyén 6-12 sötétbarna, keskeny fehérszélű fog, rövidebb, mint a hozzá tartozó ágak alsó internódiuma. Aporofillumfüzére tavasszal jelenik meg, sárgásbarna és nem elágazó, a spórák érése után elhal.

A harasztok törzsén belül a zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozik. Vizes, nyirkos erdők, rétek, árokpartok virágtalan, spórás növénye. Jellegzetes, örvös elágazású levelei érdesek, 5-10 cm hosszúak. Szára üreges. A gyógynövény flavonoidokat, kovasavat, csekély arányban alkaloidokat, hosszú szénláncú zsírsavakat tartalmaz.

Elterjedése:

Szántók, erdőszélek, gyomtársulások. Az északi féltekén honos, ahonnan továbbterjedt.

A növény gyűjtése:

A mezei zsurló fiatal, ún. meddő hajtását használják gyógyászati célra, melyet június-augusztus folyamán érdemes gyűjteni. A növény leírása:A gyógynövény flavonoidokat, kovasavat, csekély arányban alkaloidokat, hosszú szénláncú zsírsavakat tartalmaz.

Hatóanyagai:

Flavonoidok, ásványi anyagok, köztük nagy mennyiségű oldható kovasav és káliumsó, csekély részben alkaloidok (palusztrin, nikotin), kávésav-észter.

Felhasználása:

A mezei zsurló herbáját gyakran használják vizelethajtóként a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinél és vesehomok esetén lökésterápiában, valamint ödémás vagy sérülésekből származó duzzanatok kiegészítő kezelésére. A népi gyógyászatban reumás panaszok esetén is alkalmazzák. Hatását a flavonoidoknak és a magas káliumtartalomnak tulajdonítják, míg korábban ekvizetoninnak nevezett szaponinok nem fordulnak elő. Köhögés elleni szerek is tartalmazzák néha. Korábban azt feltételezték, hogy tüdőtuberkolózis esetén a felszívódó kovasav elősegíti a természetes gyógyulási folyamatot. Valószínű, hogy a kovasav a szervezet védekezési mechanizmusait stimulálja. A drognak vérzéscsillapító hatása is van, a népi gyógyászatban erős havivérzések és orrvérzések esetén használják. A mezei zsurlót külsőleg pl. : nehezen gyógyuló sebek, gyógyfürdők formájában fagy által okozott sérülések, csonttörés miatti duzzanatok, reumás panaszok, valamint felfekvés ellen alkalmazzák. Ónedények tisztítására haszálták régen, innen kapta népi nevét (kannamosófű).

Tea: 1 evőkanál szárított mezeizsurló-hajtást főzzünk fel 3 dl vízben 5 percig, majd hagyjuk állni kb. negyedóráig, és szűrjük le. A tea keserű ízű, de kiváló gyógyír húgyúti fertőzések kezelésénél. Fürdő: Fürdővizünkhöz 3 maréknyi szárított mezeizsurló-hajtást adjunk. A fürdés maximum negyedóráig tartson. Vesemedence-gyulladás, vesehomok esetén alkalmazható. Borogatás: Forraljunk fel 4-6 evőkanál szárított mezeizsurló-hajtást 1 liter vízben, lassú tűzön 30 percig főzzük, majd szűrjük le. A főzetbe mullpólyát mártsunk, és helyezzük a gyógyítani kívánt testrészre. Napi 2-3 borogatás ajánlott.

A zsurló kiváló gyógynövénye a vértisztító kúráknak, alkalmazható vizelethajtóként vesemedence gyulladás esetén és hólyagbántalmaknál. Közismert vérzéscsillapító, orrvérzések kezelésére használható. A népi gyógyászatban köhögés elleni hatása miatt alkalmazták. Jó reuma és köszvény ellen is. Gyenge, törékeny köröm és hajhullás esetében is alkalmazzák, mivel a benne lévő kovasav sok szilíciumot tartalmaz, ami az emberi szervezet számára létfontosságú elem. Továbbá segíti a sebgyógyulást. Húgyúti fertőzéseknél hatásos gyógyír, valamint ödémás lábaknál jó vízhajtó. Fogíny-, szájüregi- és torokgyulladásnál gargarizátuma hatékonyan segít. Egyes adatok szerint a szervezet ellenálló-képességét fokozó hatása van.

Figyelmeztetés

Szív- és vesebetegségben szenvedőknek nem ajánlott teájának rendszeres fogyasztása. Krónikus vesebetegség esetén használatának megkezdése előtt kérjük ki a kezelőorvos véleményét. Nem tévesztendő össze a mérgező hatású mocsári zsurlóval (Equisetum palustre L.) és az ágas zsurlóval (Equisetum ramosissimum Disf.) . A mezei zsurló teakeverékbe más zsurlót nem szabad belekeverni mérgező palusztrin alkaloidja miatt.

Érdekesség

A zsurlók ősi növények, legtöbb fajuk már kihalt, a maiak rokonai a karbonkori őserdőt alkotó zsurlófáknak. Már i. sz. 50-ben Dioszkoridész is ismerte és alkalmazta a zsurlót vizelethajtó és vérzéscsillapító szerként. Epe- és májbántalmak elleni teakeverékek gyakori alkotórésze. A növény a benne lévő kovasav miatt kemény és érdes tapintású, ezért használták előszeretettel edények tisztítására, súrolására, aminek magyar nevét is köszönheti.