1. A GYÓGYSZER NEVE

Apranax Dolo 220 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Filmtablettánként 220 mg naproxen-nátriumot tartalmaz (ami megfelel 200 mg naproxennek).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Kék, ovális és mindkét oldalán domború filmtabletta, amelynek hossza 13 mm, szélessége 7,1 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Apranax Dolo különböző eredetű enyhe és mérsékelt fájdalmak rövid távú kezelésére javallt, mint pl.:

fejfájás

fogfájás

izomfájdalom

ízületi fájdalom

hátfájás

dysmenorrhoea.

Az Apranax Dolo alkalmazható a megfázáshoz vagy influenzához társuló láz csökkentésére és a fájdalmak tüneti enyhítésére.

Az Apranax Dolo felnőtteknél és 16 év feletti serdülőknél alkalmazható.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A nemkívánatos hatások valószínűsége minimalizálható, ha a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb dózist a legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

Felnőttek és 16 év feletti serdülők

Egy tabletta 8-12 óránként. Vannak betegek, akiknél két tabletta kezdő dózis, majd ezt követően 12 órával adott egy tabletta fokozhatja a fájdalomcsillapító hatást.

A teljes napi dózis a 3 tablettát nem haladhatja meg.

Az Apranax Dolo legfeljebb 7 napig szedhető fájdalomcsillapításra, és legfeljebb 3 napig alkalmazható lázcsillapítóként.

Idősek

Időseknél fokozott a súlyos következményekkel járó mellékhatások kockázata. Ha szükségesnek ítélik az NSAID (nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer) alkalmazását, a legkisebb hatékony dózist kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Óvatosság szükséges, ha naproxent nagy dózisban adnak idős betegeknek, mivel vannak arra utaló adatok, hogy ezeknél a betegeknél megnő a fehérjéhez nem kötött naproxen mennyisége.

A vizsgálatok szerint változatlan össz-plazmakoncentráció mellett a naproxen nem kötött plazma frakciója emelkedik idős betegeknél. Ennek a naproxen adagolását érintő jelentősége nem ismert. Az időseknél alkalmazott többi gyógyszerhez hasonlóan, tanácsos a lehető legalacsonyabb hatékony dózist alkalmazni.

A dózist az időseknél csökkenteni kell csökkent vesefunkció esetén (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Apranax Dolo alkalmazása nem javasolt 16 év alatti gyermekeknél.

A biztonságosságot nem igazolták ebben a betegcsoportban.

Károsodott vese-, máj- vagy szívműködésű betegek

Az alacsonyabb dózis alkalmazását kell mérlegelni vese-, májkárosodás és (vagy) szívelégtelenség esetén.

Májkárosodásban szenvedő betegek a naproxent csak orvosi felügyelet mellett szedhetik. Májkárosodás esetén a szabad naproxen plazmakoncentrációja megnő. Ennek a jelentősége nem ismert, de nagy dózisok szükségessége esetén óvatosság javasolt.

Krónikus alkoholos májbetegségben és valószínűleg a cirrhosis egyéb formáiban is csökken a naproxen össz-pkazmakoncentrációja, de a szabad naroxen plazmakoncentrációja nő. Ennek a naproxen adagolását érintő jelentősége nem ismert, de tanácsos a lehető legalacsonyabb hatékony dózist alkalmazni.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Lehetőleg étkezés közben vagy étkezés után kell bevenni, egy pohár vízzel.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Acetilszalicilsav vagy más NSAID szedését követően jelentkező asthma, urticaria vagy allergiás típusú reakció a kórelőzményben, a keresztallergia lehetősége miatt. Ezek a reakciók akár fatálisak is lehetnek. Ezeknél a betegeknél a naproxenre súlyos anafilaktoid jellegű reakciók jelentkeztek.

Korábbi NSAID kezelés kapcsán fellépő gasztrointesztinális vérzés vagy perforáció a kórelőzményben.

Aktív, vagy a kórtörténetben szereplő peptikus fekély és (vagy) vérzés (fekély vagy vérzés két vagy több igazolt esete).

Súlyos szívelégtelenség (lásd 4.4 pont).

Súlyos vese- (kreatinin clearance < 30 ml/perc) vagy májelégtelenség (lásd 4.4 pont).

A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A naproxen nem javasolt a gasztrointesztinális eredetű fájdalmak kezelésére.

Általános figyelmeztetések:

Kerülni kell az Apranax Dolo együttes alkalmazását egyéb NSAID-okkal – beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is.

A nemkívánatos hatások kockázata a tünetek kezeléséhez szükséges legkisebb hatékony dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával minimalizálható (lásd 4.2 pont és Gasztrointesztinális és kardiovaszkuláris kockázat, lent).

A naproxen gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatású, emiatt ezek diagnosztikus szerepét csökkentheti.

Idősek:

Időseknél nagyobb gyakorisággal fordulhatnak elő NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások, különösen gasztrointesztinális vérzés és perforáció, amely végzetes is lehet (lásd 4.2 pont).

Gasztrointesztinális hatások:

Akár fatális gasztrointesztinális vérzés, fekélyképződés, vagy perforáció előfordulhat valamennyi NSAID-dal történő kezelés folyamán bármikor, veszélyeztető tünetek jelentkezésével vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gasztrointesztinális eseményt követően vagy azok nélkül is.

Bár a naproxen általában jól tolerálható, vannak gasztrointesztinális vérzés előfordulására vonatkozó jelentések. Ezért azok a betegek, akiknek az anamnézisében gasztrointesztinális betegség szerepel, a naproxent csak szigorú orvosi felügyelet mellett szedhetik.

A gasztrointesztinális vérzés, fekélyképződés és perforáció kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd 4.3 pont), valamint idős korban. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni.

Ezen betegeknél, valamint azoknál, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy egyéb gasztrointesztinális kockázatot fokozó gyógyszert szednek, megfontolandó gyomorvédő készítményekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő kombinált kezelés (lásd 4.5 pont).

Azon betegeknek, akiknek a kórelőzményében gasztrointesztinális toxicitás szerepel – különösen időseknél – jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (legfőképpen a gasztrointesztinális vérzést) különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint a szájon át szedhető kortikoszteroidok, antikoagulánsok, mint a warfarin, szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (pl. paroxetin, citalopram), vagy thrombocyta ellenes készítmények, mint az acetilszalicilsav és klopidogrel (lásd 4.5 pont).

A naproxen kezelés alatt kialakuló gasztrointesztinális vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést le kell állítani.

Súlyos gasztrointesztinális mellékhatások a NSAID kezelés során bármikor előfordulhatnak. A gasztrointesztinális fekélyek vagy vérzés kialakulásának kockázata a kezelés időtartamával és naproxen dózisával nő. A jelenleg rendelkezésre álló vizsgálati eredmények nem azonosítottak olyan beteg alcsoportot, akiknél nem áll fenn a peptikus fekély és vérzés kialakulásának kockázata. Azonban az idősek és a legyengültek rosszabbul tolerálják a gasztrointesztinális fekélyképződést vagy vérzést, mint a többi beteg.

NSAID-ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében gasztrointesztinális betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).

Kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris hatások:

Megfelelő monitorozás és tanácsadás szükséges azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében hipertónia és (vagy) enyhe vagy mérsékelt súlyosságú szívelégtelenség szerepel, mivel folyadék retenció, hipertónia és ödéma előfordulását jelentették NSAID terápia kapcsán.

Néhány naproxent szedő betegnél enyhe perifériás ödéma alakult ki. Bár nátrium-retenciót nem jelentettek az anyagcsere vizsgálatokban, lehetséges, hogy a kérdéses vagy károsodott szívműködésű betegeknél naproxen szedése esetén nagyobb lehet a kockázat.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint a coxib-ok és egyes NSAID-ok alkalmazása során (különösen nagy dózisok hosszú távú alkalmazása esetén) kis mértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. Bár az adatok szerint a naproxen (napi 1000 mg) alkalmazása mellett kisebb a kockázat, némi kockázat azonban nem zárható ki. Nem áll rendelkezésre elegendő adat a kis dózisú naproxen (220-660 mg naponta) hatásaira vonatkozóan, amiből egyértelmű következtetést lehetne levonni a lehetséges thrombosis kockázatot illetően.

Károsodott szívműködésű betegek a naproxent csak fokozott óvatossággal és orvosi felügyelet mellett szedhetik.

Kezeletlen hipertónia, pangásos szívelégtelenség, igazolt ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és (vagy) cerebrovaszkuláris megbetegedés esetén a naproxen csak gondos mérlegelés után alkalmazható.

Vesére gyakorolt hatások

A naproxennel kapcsolatosan vannak károsodott veseműködésre, veseelégtelenségre, akut intersticiális nephritisre, haematuriára, proteinuriára, renalis papillaris necrosisra és esetenként nephrosis szindrómára vonatkozó jelentések.

A csökkent prosztaglandin termeléssel kapcsolatos veseelégtelenség

NSAID-ok alkalmazása dózisfüggő mértékben csökkentheti a prosztaglandin termelést és veseelégtelenséget okozhat. Ennek nagyobb a veszélye azoknál a betegeknél, akiknek károsodott a veseműködése, a szívműködése, a májműködése, különösen hosszú távú kezelés esetén, valamint diuretikum szedés esetén, illetve az időseknél. Figyelni kell a megfelelő diuresis biztosítására. Csökkent veseperfúzió esetén a naproxen kezelés előtt és alatt is javasolt a vesefunkció monitorozása (lásd még 4.3 pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Mivel a naproxen nagyrészt (95%) glomeruláris filtrációval a vizelettel ürül, rendkívül óvatosan kell alkalmazni vesekárosodásban szenvedő betegeknél és a szérum kreatinin szint és (vagy) a kreatinin clearance rendszeres ellenőrzése javasolt. A naproxen nem alkalmazható, ha a kreatinin clearance 30 ml/perc-nél alacsonyabb.

A hemodialízis a nagyfokú fehérjekötődés miatt nem csökkenti a naproxen plazmakoncentrációját.

A NSAID-ok alkalmazása a vesefunkció romlását eredményezheti.

A vesefunkciót a naproxen alkalmazása előtt és alatt is ellenőrizni kell károsodott vese-vérátáramlás, pl. extracelluláris volumenhiány esetén, májcirrhosisban, nátrium megszorítás esetén, pangásos szívelégtelenségben és fennálló vesebetegség esetén. Néhány várhatóan károsodott veseműködésű idős beteg, valamint diuretikumot szedő beteg szintén ebbe a kategóriába tartozhat. Ezeknél a betegeknél a napi adag csökkentését mérlegelni kell, hogy a naproxen metabolitok akkumulációját elkerüljék.

Májkárosodás

A többi nem szteroid gyulladáscsökkentőhöz hasonlóan egy vagy több májfunkciós érték emelkedése előfordulhat. Az eltérések inkább túlérzékenység, mint toxicitás következményei lehetnek. Súlyos májreakciók, többek között sárgaság és (néhány esetben fatális) hepatitis előfordulását jelentették ezzel a szerrel és más, nem-szteroid gyulladáscsökkentővel kapcsolatban is. Jelentettek keresztreakciót is.

Hematológiai hatások

A naproxen csökkenti a thrombocyta számot és megnyújtja a vérzési időt. Erre a hatásra gondolni kell a vérzési idő meghatározásakor.

Alvadási zavarban szenvedő, vagy a hemostasist befolyásoló gyógyszeres kezelésben részesülő betegeket megfigyelés alatt kell tartani naproxen tartalmú gyógyszer alkalmazása esetén.

A magas vérzéskockázatú, valamint a teljes antikoaguláns kezelést (pl. kumarin származékot vagy heparint) kapó betegeknél fokozódhat a vérzés kockázata naproxen tartalmú készítmény egyidejű adásakor.

Légzési rendellenességek

Óvatosság szükséges, ha a készítményt olyan betegeknek adják, akik asthma bronchiale-ban szenvednek, vagy asthma szerepel a kórtörténetükben, mivel a jelentések szerint a NSAID-ok bronchospasmust válthatnak ki ezeknél a betegeknél.

Anafilaxiás (anafilaktoid) reakciók:

Az arra fogékony személyeknél túlérzékenységi reakciók jelentkezhetnek. Anafilaxiás (anafilaktoid) reakciók jelentkezhetnek olyan betegeknél is, akiknek a kórelőzményében nem szerepel túlérzékenység, és olyanoknál is, akiknél a túlérzékenység aszpirinre, más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre vagy naproxen tartalmú gyógyszerekre jelentkezett. Előfordulhat olyanoknál is, akiknek a kórtörténetében angioödéma, bronchospastikus reaktivitás (pl. asthma), rhinitis és orrpolipok szerepelnek. Az anafilaktoid reakciók az anafilaxiához hasonlóan fatális kimenetelűek is lehetnek.

Szteroidok

A szteroidot szedő betegek csak szoros orvosi ellenőrzés mellett szedhetnek naproxent. Ha a szteroid adagolását leállítják vagy a dózisát csökkentik a kezelés alatt, a szteroid dózisát lassan kell csökkenteni, és a betegnél szorosan kell monitorozni a mellékhatások jelentkezését, beleértve a mellékvese-elégtelenséget és az arthritis tüneteinek kiújulását.

Szemészeti hatások:

A klinikai vizsgálatok nem utaltak arra, hogy a naproxen kezelésnek szemészeti hatásai lennének. Ritkán a NSAID-okkal, így naproxennel kezelt betegeknél papillitist, retrobulbáris neuritis optica-t és papilla ödémát jelentettek, ok-okozati viszonyt azonban nem sikerült igazolni; szemészeti vizsgálatot kell végezni, amennyiben naproxen tartalmú készítménnyel kezelt betegnél látászavar alakul ki.

Bőrreakciók:

Nagyon ritkán súlyos bőrreakciókról, beleértve az esetleg végzetes kimenetelű exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson szindróma és toxikus epidermalis necrolysis kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek ezen reakciók legnagyobb kockázatának a kezelés kezdetén vannak kitéve: a tünetek kezdete az esetek többségében a kezelés első hónapja alatt történt. A naproxent le kell állítani a bőrkiütések, vagy a túlérzékenység más jeleinek első jelentkezése esetén.

SLE és kevert kötőszöveti betegség

Szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek esetében az aszeptikus meningitis kockázata fokozott lehet (lásd 4.8 pont).

Figyelmeztetés a női termékenységgel kapcsolatban:

A naproxen alkalmazása csökkentheti a női termékenységet és nem javasolt, amennyiben a nőbeteg terhességet tervez (lásd 4.6 pont).

Mérlegelni kell a naproxen leállítását azoknál a nőknél, akiknél fogamzási nehézség jelentkezik és akiket infertilitás miatt vizsgálnak.

Kombinálás más NSAID-okkal

A naproxen-tartalmú készítmények kombinálása más NSAID-dal (mint ibuprofen,ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorok vagy aszpirin) nem javasolt, mert az NSAID-okhoz kapcsolódó súlyos mellékhatások kockázata kumulálódik.

Laboratóriumi teszteredményekre gyakorolt hatások:

Mellékvese-funkciós tesztek elvégzése előtt 48 órával a naproxen kezelést le kell állítani. A naproxen befolyásolhatja az 5-hidroxi-indolecetsav vizeletből történő meghatározására irányuló bizonyos vizsgálatokat is.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A naproxen csak akkor alkalmazható más gyógyszerekkel együtt, ha azt a kezelőorvos vagy a gyógyszerész javasolja.

A felsorolt gyógyszerek és a naproxen együttes alkalmazása óvatosságot igényel, mert egyes betegek esetén kölcsönhatások kialakulását jelentették.

Gyógyszer-gyógyszer interakciók:

Egyéb analgetikumok, a ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorokat (pl. celecoxib) is beleértve

Kerülni kell két vagy több NSAID (az acetilszalicilsavat is beleértve) egyidejű alkalmazását, mert ez fokozhatja a mellékhatások kialakulásának a kockázatát (lásd 4.4 pont).

Vérnyomáscsökkentők: csökken a vérnyomáscsökkentő hatás

A naproxen és más NSAID-ok és ACE-gátlók együttes alkalmazása fokozhatja a vesekárosodás kialakulásának a kockázatát.

Vízhajtók:

A diuretikus hatás csökkenhet. Leírták, hogy a furoszemid nátriuretikus hatását a NSAID-ok egy része gátolja. A diuretikumok fokozhatják a NSAID-ok által okozott nephrotoxicitás kockázatát.

Szívglikozidok:

NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációt és növelhetik a plazma glikozid szintjét.

Lítium:

A plazma lítium koncentrációja nőhet a lítium csökkent eliminációja következtében.

Metotrexát:

A metotrexát toxicitás fokozódhat a csökkent elimináció következtében.

Ciklosporin:

Fokozott kockázat a nephrotoxicitás kialakulására.

Mifepriszton:

NSAID-okat a mifeperiszton alkalmazását követő 8-12 napban nem szabad alkalmazni, mivel csökkenthetik a mifepriszton hatását.

Kortikoszteroidok:

A gasztrointesztinális fekélyképződés és vérzés kockázata nő (lásd 4.4 pont).

Antikoagulánsok és szulfonilurea:

A NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, így a warfarin, acenokumarol és heparin hatását (lásd 4.4 pont).

Nem figyeltek meg kölcsönhatásokat a naproxennel és antikoagulánsokkal vagy szulfonilureával végzett klinikai vizsgálatokban, azonban óvatosság szükséges, mert más típusú nem-szetroid szerekkel észleltek interakciót.

Thyrombocyta-aggregáció gátló szerek és szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI)

A gasztrointesztinális vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont).

Kinolonok

Az állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy a NSAID-ok fokozhatják a kinolonokkal kapcsolatos konvulziók kockázatát. NSAID-ot és kinolont (pl. ciprofloxacin) szedő betegeknél fokozott lehet a konvulzió kialakulásának kockázata.

Probenecid

A probencid egyidejű alkalmazása a naproxen renális tubuláris szekrécióját csökkenti, emelkedik a plazma koncentráció és hosszabb lesz a felezési idő.

Takrolimusz

Nő a vesekárosodás valószínűsége, amikor NSAID-okat és takrolimuszt kombinációban alkalmaznak.

Zidovudin

Fokozódik a hematológiai jellegű szövődmények előfordulása, ha NSAID-okat zidovudinnal kombinációban adnak. Bizonyítékok vannak arra, hogy nő az ízületi vérzések és vérömlenyek előfordulása HIV (+) haemophyliásokban, amikor zidovudint és ibuprofént együtt alkalmaznak.

Biszfoszfonátok

A biszfoszfonátok és a NSAID-ok együttes alkalmazása fokozza a gyomor nyálkahártya károsodásának kockázatát.

Antacidok és kolesztiramin

Az egyidejűleg alkalmazott antacidok és a kolesztiramin lassíthatják a naproxen felszívódását, azonban annak mértékét nem befolyásolják. A naproxent legalább 1 órával a kolesztiramin bevétele előtt, vagy legalább 4-6 órával a kolesztiramin bevétele után kell alkalmazni.

A naproxen erősen kötődik a plazma proteinekhez, és amikor antikoagulánsokkal, hidantoinokkal, más NSAID-okkal, acetilszalicilsavval vagy magas fehérje kötődésű szulfonamidokkal együtt alkalmazzák, ezeknek a gyógyszereknek a túladagolása jöhet létre.

Azoknál a betegeknél, akik naproxent hidantoinnal, szulfonamiddal vagy szulfanilureával kombinációban kapnak, a dózis korrekciójára lehet szükség.

Interakció ételekkel

Az ételek késleltethetik a naproxen felszívódását, de annak mértékét nem befolyásolják.

A laboratóriumi vizsgálatok eredményeire gyakorolt hatás

Mellékvesekéreg funkciós vizsgálatok előtt 48 órával tanácsos abbahagyni a naproxen kezelést, mert a 17-ketogén szteroidok meghatározását befolyásolhatja. A naproxen befolyásolhatja az 5-hidroxi-indolecetsav meghatározását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió illetve a magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a prosztaglandin-szintézis gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát. A szívfejlődési rendellenességek kialakulásának abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat valószínűleg az alkalmazott dózissal és a kezelés időtartamával nő. Kimutatták, hogy állatoknál a prosztaglandin-szintézis gátlók alkalmazása növelte a beágyazódás előtti és utáni veszteséget és az embriofoetalis halálozást. Ráadásul, a különböző fejlődési rendellenességek, beleértve a kardiovaszkuláris rendellenességek előfordulási gyakoriságának a növekedéséről számoltak be állatokban a prosztaglandin-szintézis gátlók organogenetikus időszak alatt történő alkalmazásakor. A terhesség első és második trimeszterében a naproxen csak akkor adható, ha alkalmazása feltétlenül szükséges. Terhességet tervező nőknél, illetve a terhesség első és második trimeszterében a lehető legalacsonyabb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandin-szintézis gátló

kardiopulmonális toxicitást okozhat a magzatnál (a ductus arteriosus korai záródásával és pulmonalis hypertoniával);

veseműködési zavart okozhat a magzatnál, ami veseelégtelenség és oligohydramnion kialakulásához vezethet;

A terhesség végén az anya és újszülött gyermeke esetében egyaránt

megnyújthatja a vérzési időt, ami az alacsony dózisok esetén is jelentkező anti-aggregációs hatás eredménye;

gátolhatja a méhösszehúzódásokat, ami késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet.

Következésképpen a naproxen ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében.

Szoptatás

A rendelkezésre álló, korlátozott számú vizsgálat szerint a NSAID‑ok nagyon kis koncentrációban jelenik meg az anyatejben. A naproxen/NSAID-ok alkalmazását szoptatás alatt kerülni kell.

Termékenység

A ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézist ismerten gátló gyógyszerekhez hasonlóan a naproxen is csökkentheti a nők termékenységét és alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Ez a hatás reverzibilis. Olyan nők esetében, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, a naproxen kezelés leállítását mérlegelni kell.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

NSAID-ok szedését követően nemkívánatos hatásként jelentkezhet szédülés, álmosság, álmatlanság, fáradékonyság, depresszió és látás zavarok. Amennyiben ilyen tünetek alakulnak ki, nem szabad gépjárművet vezetni, gépeket kezelni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Emésztőrendszeri: A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások az emésztőrendszert érintik. Kialakulhatnak peptikus fekélyek, perforáció vagy gasztrointesztinális vérzés is, amelyek néha fatálisak is lehetnek, elsősorban az időseknél. Az alkalmazást követően hányinger, hányás, hasmenés, flatulencia, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerativa, a colitis és Crohn-betegség kiújulásának előfordulását jelentették (lásd 4.4 pont).

Ödéma, hipertónia és szívelégtelenség előfordulását jelentették NSAID kezeléssel összefüggésben.

Szervrendszer

Nagyon gyakori

(≥ 1/10)

Gyakori

(≥ 1/100 < 1/10)

Nem gyakori

(≥ 1/1000 < 1/100)

Ritka

(≥ 1/10,000 < 1/1000)

Nagyon ritka

(< 1/10,00)

A gyakoriság nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

hemolitikus anémia

granulo-cyctopenia, thrombo-cytopenia, agranulocytosis

aplasztikus anémia, neutropenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

allergies és túlérzékenységi reakciók, anaphylaxia

Endokrin betegségek és tünetek

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

hiperkalémia

Pszichiátriai kórképek

depresszió, kognitív diszfunkció, insomnia, koncentrációs zavar, kóros álmok

alvászavarok, rossz koncentráció

hallucinációk

Idegrendszeri betegségek és tünetek

zavartság, szédülés, álmosság, fejfájás

konvulzió, aszeptikus meningitis*

vertigo, paraesthesia, rossz közérzet,

Szembetegségek és szemészeti tünetek

látászavarok

neuritis optica, papilla ödéma

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

fülzúgás

hallásromlás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

szívdobogásérzés

hipertónia, pangásos szívbetegség

Érbetegségek és tünetek

vasculitis

artériás thrombotikus események pl. myocardialis infarction vagy stroke (lásd 4.4 pont)

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

az asthma súlyosbodása, eosinophil pneumontitis

bronchospasmus, dyspnoe, rhinitis, tüdőödéma

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

pancreatitis

szomjúság

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

hepatitis (néha fatális kimenetellel), sárgaság

kóros májfunkciós értékek

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

bőrkiütés, viszketés, purpura

urticaria, fényérzékenység

alopecia, pseudo-porphyria

erythema multiforme, Stevens Johnsons szindróma, toxikus epidermalis necrolysis, epidermolysis bullosa

angio-ödéma, epidermalis necrosis, exfoliativ és bullosus dermatosisok, lichen planus

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

myalgia, izomgyengeség

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

glomerulonephritis, haematuria, interstitialis nephritis, nephrosis szindróma, renalia papillaris necrosis

veseelégtelenség, nephropathia, szérum kreatinin szint emelkedése

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

károsodott női fertilitás (lásd 4.4 pont)

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

fáradtság

enyhe periféréiás ödéma, láz

* különösen fennálló autoimmun betegség, pl. szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség esetén, nyakmerevséghez kapcsolódó fejfájással, hányingerrel, hányással, lázzal és zavartsággal.

A klinikai vizsgálatok és az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy bizonyos NSAID-ok (lülönösen nagy dózisok és hosszú kezelési idő esetén) kapcsolatban lehetnek az artériás thrombotikus események (pl. myocardialis infarctus és stroke) fokozott kockázatával (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Fejfájás, hányinger, hányás, epigasztriális fájdalom, gasztrointesztinális vérzés, ritkán hasmenés, dezorientáció, izgatottság, kóma, álmosság, szédülés, fülcsengés, ájulás, esetenként konvulziók. Súlyos mérgezés esetén veseelégtelenség és májelégtelenség is kialakulhat.

Ritkán légzésdepresszió és kóma is bekövetkezhet NSAID bevételt követően, de ez ritkán fordul elő.

Kezelés

A betegeket tünetileg kell kezelni.

A potenciálisan toxikus gyógyszermennyiség bevételét követő egy órán belül mérlegelni lehet aktivált szén alkalmazását. Felnőtteknél a potenciálisan életveszélyes túladagolást követő egy órán belül mérlegelhető a gyomormosás is. Biztosítani kell a megfelelő vizelet-kiválasztást. A vese- és májműködést szorosan kell ellenőrizni. A betegeket a potenciálisan toxikus mennyiség bevételét követően legalább négy órán keresztül obszerválni kell. Görcsrohamok esetén intravénás diazepám adható.

Az egyéb intézkedéseket a beteg klinikai állapota határozza meg.

A hemodialízis nem csökkenti a naproxen plazmakoncentrációját, mert az nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez. Azonban a hemodialízis mégis megfelelő eljárás lehet azoknál a betegeknél, akiknél a naproxen bevétele után veseelégtelenség alakult ki.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: gyulladás-csökkentő és reuma ellenes készítmények, non-szteroidok, propionsav származékok, ATC kód: M01AE02

A naproxen egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID), melynek fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatása is van. A naproxen anion hatása, a többi NSAID-hoz hasonlóan nem teljesen tisztázott, de a prosztaglandin-szintézis gátlásával lehet kapcsolatos.

A fájdalomcsillapító hatás nem kábító típusú. A naproxen gátolja a thrombocyták működését is. Úgy gondolják, hogy mindezen tulajdonságai a prosztaglandin szintéziscsökkentésének köszönhetők, amelyet a ciklooxigenáz enzim út gátlás eredményez.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A szájon át beadott naproxen gyorsan és teljesen felszívódik a gasztrointesztinális rendszerből. A naproxen koncentrációja a plazmában már 20 perccel a bevétel után eléri az analgetikus hatáshoz szükséges szintet, és a maximális koncentráció a plazmában (Cmax) 1 órán belül létrejön (Tmax). A felszívódás mértékét sem az ételek, sem az antacidok nem befolyásolják lényegesen.

Eloszlás

A naproxen a vérben főként változatlan formában fordul elő, a plazma proteinekh